Magvas Gondolatok

Athént elhagyva az utazók Troász felé mentek Efezusba, az ázsiai római tartomány fővárosába. A kereszténység nagyobbrészt Pál erőfeszítései révén épült ki Efezusban, aki több mint két évig élt itt, sátorkészítésből tartva fenn magát és minden éjjel órákat tartott vallásból és bölcseletből Tirannusz tanodájának legnagyobb fogadótermében. E helyi bölcseleti tanodában volt egy haladó gondolkodó, aki hallotta, amint Jézus több alkalommal is használja a „lélek” szót, s végül megkérdezte Jézust, hogy mit is ért „lélek” alatt.

A hegyekben töltött utolsó héten Jézus és Ganid hosszan elbeszélgetett az emberi elme szerepéről. Jézus elmondta neki, hogy amikor egy állat öntudatra ébred, megjelenik az ősember. Ez az előmenetel a személytelen energia és a szellemérzékelő elme működési összhangteremtése nyomán valósul meg, és ez a jelenség biztosítja az emberi személyiség számára a mennyei Atya szellemének megérkezését.

A függetlenség a polgárosodottság ajándéka, melyet a TÖRVÉNY kikényszerítése tesz lehetővé. Háborúk lesznek és háborús hírek fognak keringeni mindaddig, amíg a politikai felségjogot nemzetállamok valamely csoportja felosztva és méltánytalanul birtokolja. A világviszonylatú főhatalom akadályozza meg a nagy háborúkat – semmi más nem képes erre.

Az Urantián a háború addig sohasem fog véget érni, amíg a nemzetek kitartanak a korlátlan nemzeti főhatalom csalóka képzetei mellett. Egy lakott világon a viszonylagos főhatalomnak csak két szintje létezik: az egyéni halandó szellemi szabad akarata és az emberiség, mint egész, együttes főhatalma. A politikai főhatalomnak a családtól az egész emberiségig való fejlődésével járó nehézség abban a tehetetlenség-ellenállásban rejlik, mely minden közbenső szinten megnyilvánul. A nemzetköziség egy lépés a helyes irányba.

Az emberek közötti testvériség alapja az Isten atyaként való elfogadása. A mennyország nem más, mint szellemi kapcsolat az Isten és az ember között. A vallási béke – a testvériség – soha nem jöhet létre, hacsak az összes vallás teljesen le nem mond minden egyházi hatalomról és teljes mértékben fel nem adja a szellemi főhatalom minden formáját. Egyedül Isten a szellemi uralkodó. A mennyország az emberek szívében vallásos egységet (de nem szükségszerűen egyformaságot) teremt. Szellemileg minden ember egyenlő.

Jézus arra tanította a követőit, hogy atyai szeretetet mutassanak inkább, mint testvéri szeretetet. Az atyai ragaszkodás megköveteli, hogy úgy szeressétek a halandó társaitokat, ahogy Jézus szeret titeket. A Mester e nagy jelentőségű beszédet azért tartotta, hogy felhívja a figyelmet az atyai szeretetnek négy, a későbbiekben bemutatandó páratlan és nemesebb válaszára. Először azokról beszélt, akik szellemben szegények, akik vágynak az igazságra, béketűrők és akik tisztaszívűek.

Ugyanezen az estén, vacsora közben Jézus elmagyarázta, hogy bármely cselekedet erkölcsi értékét az egyén szándéka határozza meg. János megkérdezte Jézust, „Mester, mi a mennyország?” És Jézus így válaszolt: „A mennyország e három alapvető dologban áll fenn: először, az Isten főhatalma tényének elismerése; másodszor, hit az Istennél való fiúi elismerés igazságában; és harmadszor, hit abban, hogy az Isten akaratának megcselekedésére irányuló legfelsőbb emberi vágy eredményes – az a vágy, hogy az ember olyan legyen, mint az Isten.

Jézus sok időt töltött az apostolokkal és az Istenre vonatkozó új felfogásra oktatta őket; újra és újra nagy hatást gyakorolt rájuk az, hogy az Isten egy Atya, nem pedig egy nagy és legfelsőbb könyvelő, aki később megítéli őket.

Az amathuszbeli esti beszélgetések mindegyike közül az egyik legnagyobb jelentőségű az volt, amely a szellemi egységgel kapcsolatos vitát hozta. Zebedeus Jakab megkérdezte, „Mester, hogyan tudnánk elérni, hogy hasonlóan lássuk a dolgokat és ezáltal nagyobb legyen közöttünk az összhang?” Jézus egyebek mellett ezt válaszolta: „Jakab, Jakab, mikor tanítottam én nektek olyat, hogy mind hasonlóan lássátok a dolgokat?

A jeruzsálemi páska-ünnepi hét mozgalmas tanítási és személyes munkavégzési időszakának leteltét követően Jézus a következő szerdát Betániában töltötte az apostolaival, pihenéssel. Tamás tudni szerette volna, hogy mit tanítsanak az embereknek arról, hogy miként kell élniük azt követően, hogy az ország teljesebben eljön. Jézus nagyon világosan elmagyarázta, hogy a mennyország fejlődési tapasztalás, mely itt, a földön kezdődik és amely egymás utáni életállomásokon át fejlődik a Paradicsomig.