Magvas Gondolatok

Jézus mintegy ötven megbízható követőjének csaknem két órán át beszélt és válaszolt számos kérdésükre a mennyország és az e világ országainak viszonyáról. Az e világi országok gyakran szükségesnek látják, hogy fizikai erőt alkalmazzanak a törvényeik végrehajtása és a rend fenntartása érdekében. A mennyországban az igaz hívek nem folyamodnak fizikai erő alkalmazásához. Nincs semmi összeférhetetlenség a szellemi országbeli fiúi elismertség és a világi vagy polgári kormányzatbeli állampolgárság között. Szellemi imádatot földi urak irányában nem szabad mutatni.

A Betániából Pellába tartó út során az apostolok számos kérdést tettek fel Jézusnak, különösen az ima meghallgatásával kapcsolatban. Jézus válaszai röviden így foglalhatók össze:

Az úton Nátániel az angyalokról kérdezte Jézust.

Amikor Jézus és a tizenkettek felkeresték az ország hírnökeit Geraszában, az egyik farizeus, aki hitt benne, megkérdezte tőle: „Uram, sokan lesznek vagy kevesen, akik igazán üdvözülnek?” És Jézus válaszul azt mondta: „Kijelentem, hogy az üdvözülés elsősorban a személyes döntéseteken múlik. Még ha az élet útjához vezető kapu szűk is, azért elég tágas ahhoz, hogy átengedjen mindenkit, aki őszintén be akar jutni, mert én vagyok az a kapu. És a Fiú sohasem fogja megtagadni a bejutást a világegyetem bármely olyan gyermekétől, aki hit révén törekszik a Fiún keresztül megtalálni az Atyát.

„A világegyetemi valóság forrása a Végtelen. A véges teremtés anyagi dolgai a paradicsomi Mintának és az örökkévaló Isten Egyetemes Elméjének tér-idő tükröződései. Csak az akarat tökéletességében, összhangjában és osztatlanságában válhat a teremtmény eggyé a Teremtővel. A személyiség az a kozmikus felruházottság, az egyetemes valóságnak az a szakasza, mely számtalan változással együtt létezhet, ugyanakkor képes önazonosságát minden ilyen változás közvetlen jelenlétében megtartani. Az élet értelme annak alkalmazkodásképessége, egészen az Isten-tudatos magasságok eléréséig.

„Az igaz értékek mércéjét a szellemi világban kell keresni. A tudós az anyagi tények közötti kapcsolatok felfedezésére korlátozza tevékenységét. A tisztán anyagi tudomány magában hordozza a tudományos előrelépés elpusztításának magvát. Az anyagelvű tudósnak és az eszményekért végletesen lelkesedőnek mindig az a sorsa, hogy homlokegyenest ellenkező nézeteik legyenek. Az egyes korok tudósainak és a vallások követőinek fel kell ismerniük, hogy az emberiség szükségleteinek ítélőszéke előtt állnak.

„Az időt túlélő és az örökkévalóságba emelkedő léleknek élő és személyes döntést kell hoznia arról, hogy azon szellemi mérce szerinti jót vagy rosszat választja-e, amely szellemi mérce szerinti igaz értéket a mennyei Atya által az ember szívébe költözni küldött isteni szellem állított fel. A szellemileg vak egyén szükségszerűen értelmi szajkóvá, közösségileg gépiessé és a vallási hatalom szolgájává válik. Egy tapasztalat akkor jó, ha elmélyíti a szépségértékelést, erősíti az erkölcsi akaratot, fokozza az igazság felismerését, fejleszti a mások iránti szeretet és szolgálat képességét.

„Az igazságot nem lehet szavakkal meghatározni, csakis megélni lehet. A tudás a tudományból ered; a bölcsesség az igaz bölcseletből; az igazság a szellemi élet vallásos megtapasztalásából. A tudás a tényekhez kötődik; a bölcsesség az összefüggésekhez; az igazság pedig a valóság értékeihez. A természeti ember túl nehézkes ahhoz, hogy a gondolkodási szokásain és az életmódján változtasson. Az igaz tudás és az igazság között soha sincs összeütközés. De az igazságot sohasem szerezheti meg az ember hit gyakorlása nélkül.

Az egyik délután, ahogy éppen Tarentumhoz közeledtek, észrevették, amint egy durva és erőszakos suhanc kegyetlenül rátámad egy kisebb gyermekre. Jézus a megtámadott fiú segítségére sietett, és amikor kimentette, erősen lefogta a támadót, mialatt a kisebb fiú el tudott menekülni. Abban a pillanatban, amikor Jézus elengedte az erőszakos fiút, Ganid rávetette magát e fiúra és alaposan püfölni kezdte, ám Ganid elképedésére Jézus azonnal közbelépett. Miután leállította Ganidot és megengedte a megszeppent fiúnak, hogy távozzon, a fiatalember felindultan így kiáltott: „Nem értelek téged, tanítóm.

Az apa és a fiú is nagyon élvezte a tudományról szóló vitát, melyet Jézus folytatott a fogadójukban egy görög bölcselővel az egyik este. Miután e tudálékos ember a mondandója végére ért, Jézus egyebek között ezt mondta: „A tudósok egy napon majd mérik a gravitáció, a fény és a villamosság energiáját, ám e tudósok soha nem lesznek képesek (tudományosan) megmagyarázni azt, hogy mindeme világegyetemi jelenségek mik is valójában. A tudomány a fizikai-energia működésével foglalkozik; a vallás pedig az örök értékekkel.